Ez az írás hálából születik. Hálát adunk Istennek a kislányunkért és a megfogant, ismeretlen életekért imádkozó lelkekért. A csodát nehéz elmagyarázni, ez a történet is inkább csak körvonalazza a Teremtő jóságát.
Kislányunk a 25. hétre született, mégis erősebb és „súlyosabb” volt, mint az ilyen korú magzatok. Az orvosok szerint inkább a 28. hét körül lehetett. Megszületése után azonnal koraszülött mentővel átvitték egy másik kórházba, a szülőanyukája pedig nem kereste ezután, hamarosan hozzájárult az örökbeadásához. A kislányunk első három hónapját négy kórházban töltötte, sok nehézség közepette, teljesen egyedül. A csoda mégis az, hogy a látszólagos egyedüllét, betegség, bizonytalanság közepette is érezhetően mindig volt mellette valaki, aki imáiban hordozta őt, hiszen ez alatt a három hónap alatt szépen kigyógyult kezdeti betegségeiből, elérte az újszülöttek egészséges súlyát, egy éves korára pedig fejlődésében is behozta a kortársait. Mindezt úgy, hogy míg a többi koraszülött mellett a gondoskodó szülői simogatások is segítik az orvosok munkáját, addig mi még nem ismertük akkor a kislányunkat, így imádkozni sem tudtunk érte. A Jóisten azonban a tenyerén hordozta őt és biztosan érezzük, hogy adott mellé valakit, aki ismeretlenül is imáiban hordozta őt addig, amíg a lelki adoptálás után testestül-lelkestül új családra nem talált.
Köszönjük a kilenc hónap imáit, amelyből hat hónap titkolt várandósság, koraszülés, három hónap kórházi kezelést követően egészséges, vidám, gyönyörű, élettel teli csoda formálódhatott Isten dicsőségére és a világ örömére.