Többen kérdezték már tőlem, miért van az, hogy Isten gyermeket ad ott, ahol nem várják, és nem ad ott, ahol várják?
A fenti állítást megfordítva, elvileg az lenne az igazságos, ha Isten mindig ott adna gyermeket, ahol készülnek rá, várják, és ott, ahol nem várják, pl. erőszaknál, vagy paráznaságnál, ott nem adna.
Hívjuk meg Jézust egy elképzelt interjúra, hogy megtudjuk, mik lehetnek az ő szempontjai ebben a kérdésben.
K: Igen tisztelt Igazságos Úr, hogy van az, hogy te ott is teremtesz lelkeket, ahol a szüleik nem várják, vagy ahol igen nehéz körülmények közé születnek ezek a gyerekek? Bocsáss meg kifejezésért, de úgy tűnik, rá vagy kényszerítve, hogy ahol megfogan egy magzat, ott teremts neki lelket. Itt elkezdődik a kálvária sokak számára. Valóban így van ez? Saját törvényeidnek foglya vagy? A biológiai élet létrejötte kötelez téged, hogy lelket teremts hozzá? Mert a katolikus tanítás szerint ugyebár “Isten külön teremti a lelket”…
J: Az a kijelentés, hogy Isten külön teremti a lelket, valóban igaz. De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy ez a test és lélek teremtése két egymást követő esemény. Egyházamnak ezt a tanítását úgy kell érteni, hogy a lélek létrejötte nem a biológia egyik következménye. Mint ahogy az ember teremtése a kezdetben sem az evolúció eredménye. Én ugyanis nem a lelket alkottam a saját képemre és hasonlatosságomra, hanem az egész test-lélek embert.
K: Ha jól értem, ez azt is jelenti, hogy te nem hozzá teremted a lelket a magzathoz, hanem eleve már a magzat létrejötte is a te műved?
J: A következtetés helyes. Egyetlen teremtő aktus eredménye, hogy létrejön egy új ember.
K: Érdekes volt, ahogy párhuzamot vontál a magzat és az első ember teremtése között. Mondjuk neked könnyebb a dolgod, mert ott voltál. Mi csak nagy nehézségek árán próbálunk utána menni gondolataidnak. Na, de vissza a témához. Ha tudtad, hogy az első emberek, akiket alkottál, el fognak bukni, sőt láttad előre az egész történelmet a rengeteg szenvedéssel, hogy lehet, hogy mégis megalkottad őket? Van egy olyas sejtésem, hogy ha erre választ adsz nekem, akkor megválaszolod ez eredeti kérdésemet is. Emlékszel még a kezdetre, a teremtésre?
J: Tudod, ami neked “kezdet”, az számomra itt és most van, ugyanúg mint a “vég”. Most látom magam előtt Ádám bukását és most látom magam előtt egy mai ember bukását a bűnnel vívott harcban. És most látom magam előtt, sőt éppen benne vagyok a történésben – saját magam alászállását a bűnnek ezekbe a mélységeibe, hogy az ember nem maradjon ott egyedül, és hogy legyen kibe belekapaszkodnia.
Azt kérdezted, hogy miért teremtettem az embert, amikor láttam, hogy el fog bukni. De a mélyebb kérdés, ami e mögött van – és feltételezem, hogy ezért tetted fel – az, hogy megkímélhettelek volna titeket a rengeteg szenvedéstől, ami az első ember bukása után következett. Jól sejtem?
K: Látom, gondolataimban olvasol. Pontosan. Úgy tűnik nekem, hogy az a pokol, ami elszabadult: háborúk, betegségek, testi-lelki megalázások, kínzások, az éhség, nyomor, kiteljesületlen és értelmetlen életek, mindez elmaradt volna, ha véget vetsz a történelemnek már ott a kezdetben. Hű, ettől még én is összerezzenek. Csak az indulat hozta ki belőlem, ne haragudj.
J: Dehogy haragszom! Örülök, ha valaki gondolkodik. Ilyenkor az ember néha furcsa dilemmákhoz jut el, de csak ezeken keresztül lehet rátalálni az igazságra. Végül is, mindezt nem csak úgy a levegőbe, hanem Nekem mondtad, és a választ tőlem várod.
K: Igen, mert megtarthatnám ezeket a kérdéseket magamnak, és megmaradhatnék egyszerűen azon a szinten, hogy csak vádollak a fájdalomért. De én azért kérdezlek, mert hiszem, hogy az igazság több, mint a saját értelmem jelenlegi álláspontja.
J: És ha nem én adok neked választ, akkor majd ad más, akiről azt mondam egyszer: hazug a kezdettől fogva. De kanyarodjunk csak vissza a témánkhoz. Szóval, amikor megalkottam az embert, tudtam, hogy el fog esni. De már eleve az esésében ott voltam. Nem kívülről néztem, mi történik vele. Sőt, én magam estem el benne. És amikor azt mondtam Ádámnak és Évának: “Ha esztek a fáról, meg fogtok halni”, akkor tudtam, hogy én is meg fogok halni velük együtt. Ez az, amit az Apostolom írt nektek a Kolosszei levélben: “Krisztusban teremtett mindent”
A ti bukásotok és az enyém között a különbség az, hogy én – isteni erőmnél fogva – feltámadtam. Ezért abban a pillanatban, amikor Ádám elbukott, nemcsak vele együtt elbukottként, hanem Feltámadottként is jelen voltam benne. Feltámadásom kegyelméből maradtak képesek arra, hogy továbbra is keressék az Atyát. Nézd csak meg a Szentírást: én bőrköntösöket adtam nekik a fügefalevelek helyett. Bukásuk pillanatától fogva ott voltam, és mindent megadtam nekik ahhoz, hogy legyőzzék a kísértést.
K: Mennyire szem elől tévesztjük a jóságodat! Csak azt látjuk, ami az orrunk előtt van. Na de megpróbálom levonni a következtetéseimet. Ha te ott vagy Ádám és minden ember bukásában saját szenvedéseddel, haláloddal és feltámadásoddal, akkor ezt azt jelenti, hogy amikor mondjuk egy magzat házasságtörésből fogan, és szülei nem várták, akkor te azért teremted meg őt minden nehézség ellenére, mert tudod, hogy jelen vagy a szülők elesésében Feltámadottként…?
J: Pontosan. Az én jelenlétem nem korlátozódik csak a szülőkre, hanem minden körülményre, amely őket körülveszi. Egyszerűbben fogalmazva, azért teremtem meg azt a gyermeket, mert számításba veszem az összes e világon élő, de főleg a gyermek környezetében élő emberek szabad akaratát. Ha közülük mindenki helyesen használná szabad akaratát, és hallgatna lelkiismeretére, akkor az a gyermek értelmes életet élhetne.
K: Te is tudod, hogy ez elég ritka. Vegyünk csak egy alkoholista családot. Fájdalom fájdalomra fogja ott érni azt a gyermeket.
J: Egyedül én tudom megítélni helyesen, hogy mire lennének képesek azok az alkoholista szülők, akiket említesz, ha jól használnák szabad akaratukat, és így teret adnának nekem.
K: Ez felvet számomra egy további kérdést. Említetted, hogy számításba veszed az e világon élő összes ember szabad akaratát, amikor megteremtesz egy új emberi életet. Vannak, akiknek itt nagyobb a felelősségük?
J: A felelősségük nagyobb azoknak, akik követőim. Ha azt mondom, hogy az én jelenlétem által lesz képes értelmes életet élni, akkor ebben ott vagytok ti is. Hajlamosak vagytok rám hárítani a rosszat, ami a világgal történik. Láttátok az evangéliumban, hogy ahol csak jártam, meggyógyítottam a betegeket, tanítottam, megbocsátottam. De utána felruháztalak titeket tekintéllyel és Lelkemmel, és elküldtelek, hogy ugyanezt tegyétek. Megígértem nektek, hogy veletek vagyok minden küzdelmetekben a rossz ellen egészen a világ végéig. Szentjeim példáján látjátok, hogy a világ képes csodálatos módon megújulni ott, ahol van hit. Mert ahol van hitből fakadó cselekvés, ott én vagyok, és ahol én vagyok, ott rend van és élet. Ti el sem tudjátok képzelni, mit tudok én kihozni olyan szituációkból, amelyek számotokra reménytelenek, ha látom hiteteket. Gondolj csak a béna vagy a születésétől vak meggyógyítására.
K: El kell ismernem, hogy az értelmem igen kevés ahhoz, hogy ezt mind egyszerre lássam, amikor tapasztalom a világban a szenvedést.
J: A te dolgod nem az, hogy mindezt lássad, hanem hogy higgy bennem, aki mindent megtehetek. És ne felejtsd el, hogy erővel és hatalommal ruháztalak fel titeket. Amikor imádkoztok, amikor tanúságot tesztek rólam, amikor a nevemben cselekedtek, én magam veszem a kezembe a világ menetét.