Ajándéknak érzem, hogy „kaptam” egy kis magzatot, és lélekben átélhetem az anyaság csodáját. Ez hitemet is erősíti, mert mélyebben és valóságosabban élek meg egy nem evilági történést: egy számomra ismeretlen, de létező magzat kihordását és lelki megerősítését egy ismeretlen kismamának. Isten végtelen kegyelméből imádságommal és a felajánlott áldozatokkal, a havi szentségimádással és a szentmisével az ő „nem kívánt terhességét” átváltoztathatom kívánt anyasággá, áldott állapottá – ahogyan nyelvünk olyan szépen nevezi a magzat kihordásának idejét.
Ajándék ez számomra, mert soha nem lehetett gyermekem, és most mégis lesz! Ha ismeretlenül is, de én segítek egy emberkét, egy lelket a világra. S ahogyan múlik az idő, egyre inkább érzem az ösztönzést, hogy a „kicsim” születése után továbbra is imádkozzam érte. Vagyis egész életemre szóló anyaságot kaptam Istentől – amikor már azt hittem, gyermektelenül halok meg. Áldom érte azokat, akik ezt a mozgalmat elindították. Bizonyára a Szentlélek sugallatára történt.

egy gyermektelen özvegy