Édesanyám 45 éves volt, amikor megtudta, hogy gyermeket vár, az ötödiket. Orvosok, és kollégái le akarták beszélni: a gyermek nem lesz normális, nem tudja már felnevelni. Anyukámnak eszébe sem jutott ilyesmi: Ha a Jóisten adta, majd gondoskodik róla.
Jött a próbatétel, egy placenta rész leválása miatt, anyu vérzést kapott. Azt mondták neki: Ha nem veszik el a gyereket, ő halhat meg, és otthagy 4 gyereket. Meghallottam ezt nagymamámtól, 10 éves voltam ekkor, elfutottam a kórházba, kopogás, köszönés nélkül berontottam az orvosi szobába és azt kiabáltam: Anyu, anyu, ugye nem csináltak veled semmit? Nekem kell az a kis testvér! Anyu kért egy nap haladékot: Elállt a vérzés. Ezután nagyon vigyázott magára, fél évig le sem jött az emeletről, sokat pihent, mi pedig otthon sokat segítettünk.
Ő lett az a testvérem, Dávid öcsém, akivel leginkább megértjük egymást, akivel legtöbbet segítettünk egymásnak. Egészséges, ügyész, nős és 2 csodálatos gyermek édesapja. Istenem, örök hála!
2 évig vártak az első gyermekükre. Az orvosok azt mondták nekik, hogy már csak a lombik program jöhet szóba, ezt hitük, lelkiismeretük miatt nem vállalták, örökbefogadáson gondolkodtak, amikor megérkezett az első gyermekük, 2 év múlva a második. Istenem, örök hála!
Melinda
A legnagyobb öröm a gyermek. Nekem Rh negatív volt a vér csoporton a férjem Rh pozitív. 1966ban majd1968ban születtek meg a gyermekeim. Az orvos azt mondta több gyermekem nem lehet. 1974ben újból áldott állapotba kerültem és úgy döntöttem hogy megtartom. Igaz, hogy a vérét le kellett cserélni, a döntéseket nem bántam meg. A jó Isten megsegitett hálás vagyok érte.