Mi, a lelki adoptálók arra szántuk el magunkat, hogy imádkozunk.
De imádságunkat erősen meghatározza, hogy miként gondolkodunk Istenről.
Ha azt gondoljuk, hogy őt meg kell győzni arról, hogy magzatok élete fontos és tennie kell valamit, akkor nem jó képünk van Istenről.
A mi imádságunk abból indul ki, hogy biztosak vagyunk benne: Isten akarja minden magzat életét és meg is fog tenni érte mindent – sokkal többet, mint amit el tudunk képzelni.
A mi hitünk egyszerű bizonyosság, hogy az életek megszületése, a családok épsége benne van Isten tervében – és mindez meg is fog valósulni – ha cselekvésnek látunk és megtesszük a tőlünk telhetőt.
Egy bibliai kép írja le ezt világosan: Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. (Kiv 17,11-13)
A lelki adoptálás annak az embernek az imája, aki fent áll a hegyen, és dicsőíti Istent az élet ajándékáért. Mikor ezt tesszük, ítéletet mondunk ki a halál lelke felett, és a nagy szellemi harc a mi javunkra dől el. Ezt a dicsőítést szokták hagyományos nyelven engesztelésnek hívni.
Tudom, hogy sokan magyar testvéreink közül élik ezt a mindennapjaikban. Engesztelik Istent az ellene elkövetett bűnökért. Azonban élesíteni kell figyelmünket az idők jeleinek megfelelően.
Ma az ellenség, akivel a legnagyobb csatát meg kell vívnunk, a halál lelke, aki a magzati élet ellen tör. Egy háttérben zajló háborúról van szó, amely nem nyilvános, de kimutatások vannak róla: naponta majd 100 áldozatot visz magával Magyarországon.
Hála Istennek, az eucharisztikus kongresszusra készülvén, sok helyen már egész napos szentségimádást tartanak.
Nagyon fontos lenne, hogy a szentségimádást végző testvérek mindig vigyék oda imádságukban az élet védelmének ügyét.
A megszületendő magzatokért sokan dolgoznak nagy erőfeszítésekkel minden szinten. Orvosok, tanítók, szervezők, szakemberek az életvédelem minden ágában. Ők azok, akik – mint Józsué – lent a völgyben harcolnak.
Mennyire fontos, hogy legyenek mögöttük olyanok, akik a hegyen Istent dicsőítik az élet ajándékáért!
Egy-egy meglévő imacsoport akár fel is kereshetne ilyen szakembert, orvost, tanítót – akiről tudja, hogy az élet pártján áll – és felajánlhatná, hogy rendszeresen imádkozik érte és szolgálatáért. Biztos vagyok benne, hogy hamar lennének visszajelzések az ima hatékonyságáról.
A lelki adoptálással mi egy-egy magzat és családja mögött állunk, a harc gyökerénél – ott, ahol a legnagyobb küzdelem zajlik. De szükség van rá, hogy az imacsoportok minden szinten támogassák az életvédelmet. Kérjük, jelezzék nekünk, ha létrejön ilyen imacsoport!
Üdvözlettel,
Puskás Antal OSPPE
