Kedves Testvérek!
Most saját a saját tanúságtételemet szeretném megosztani veletek a lelki adoptálással kapcsolatban.

Ígéretet tettem én is tavasszal a többiekkel együtt. Imádkoztam az imádságokat. Általában én az egész rózsafüzérbe szoktam belefoglalni a baba adoptáló imát.
Szeptember vége, október eleje felé amikor imádkoztam a rózsafüzért, sokszor eszembe jutott a szomszédasszonyom, és egyben barátnőm. Tudtam róla, hogy lombik-bébi programon keresztül próbálkoztak sokszor, de a gyermekáldás nem jött össze. Lelkileg össze volt-voltak törve.
Tehát ahányszor imádkoztam eszembe jutott, mi lehet vajon vele. Az egyik szentmisén, ami az életvédelemre, és a babákért lett felajánlva, magam előtt láttam egy tündéri kislányt, virágkoszorúval a fejecskéjén. Mosolygott. Feltettem magamnak vajon milyen baba ő, kié? De utána rögtön eszembe jutott ez Isten titka és nem szabad mindig kíváncsinak lenni.
Tovább imádkoztam. Eljött október 9-e Vácon életvédő szakmai programon vettem részt, ahol újból indíttatást éreztem adoptáljak egy másik babát is. Megtettem. Este hazaérve gondoltam megkérdezem, mi van a barátnőmmel mert olyan sokszor eszembe jutott imádság közben, -kiderült- végre, pont aznap este tudta meg, hogy megfogant a baba és nagyon szép erős az ultrahang szerint is.
Úgy gondolom a második adoptált baba az övé, és örömmel “részese” vagyok ilyen formában az ő várakozásának is.